2009. november 5.

Indulásunk előtti utolsó bejelentkezés. Nagyon izgulunk, életünk első komolyabb repülőútja lesz, de az igazán nagy kaland mégis a 24 órás futás lesz. Köszönöm mindenkinek a szavazást, az ott kialakult eredmény is ösztönözni fog.

Holnap ilyenkor már Aulnat-ban leszünk, holnapután pedig már közeledek a verseny feléhez. Jól vagyok, szellemileg és fizikailag is a csúcson érzem magam. Remélem, jó sokáig jutok a 24 óra alatt, és abban is bízok, hogy beválik a taktikám. Babonából ezt most mégsem írom le, majd a verseny után. Legközelebb Auilnat-ból fogunk jelentkezni, de NEM ezen a honlapon, hanem a http://csaposuni.atw.hu lesz a verseny hivatalos médiatámogatója :). Most pedig ideje nyugovóra térnem, hatalmas kaland, életem eddigi legnagyobb kihívása vár rám.

Telefon lesz nálunk, de az a biztos, ha Gyöngyinek e-mailt írtok, ha üzenni szeretnétek.

SZURKOLJATOK!!! SZURKOLJATOK!!! SZURKOLJATOK!!!

2009. november 1.

Eljött a verseny előtti utolsó pár nap. Azt hiszem, a felkészülés rendben ment, és a végére ért. Fizikailag és szellemileg is a csúcson vagyok. A titkos célomat nem árulom el, a taktikámról a napokban írok majd pár gondolatot (talán szerdán vagy csütörtökön teszem fel a titkos stratégiát).

A résztvevők száma közben tovább gyarapodott, most már 162 egyéni induló neve olvasható a szervezők honlapján. Aki tud franciául, megnézheti: www.capaulnat.fr. Most már nem töltök fel róluk extra adatokat, verseny közben úgyis kiderül, mit tudnak.

Aki az én eredményeimre lesz kíváncsi verseny közben, az a http://csaposuni.atw.hu oldalt látogassa szorgalmasan! A honlap már él, néhány hasznos dolgot már olvashattok rajta. Verseny közben 2-3 óránként frissül majd, részeredményekkel, képekkel, egy-egy gondolattal, rövid helyzetelemzéssel. Ha üzenni szeretnél nekem verseny közben, akkor vagy sms-t írj (a telefon nálunk lesz), vagy Gyöngyi e-mail címére küldj valami bíztató gondolatot. A címet nem írom ide, ha érdekel, akkor e-mailben érdeklődj nálam (csapobandi@vnet.hu). Addig pedig SZAVAZZ!!! (menüsor alatt a bal oldalon) Kíváncsi vagyok a véleményetekre!!!

2009. október 22.

Újabb versenyzők jelentkeztek az aulnat-i versenyre, így már 114-en vagyunk. Végre az én korcsoportom is erősödött egy kicsit, bár még mindig nem az igazi.

A napokban zajlik a Bécs-Pozsony-Budapest Szupermaraton. Belegondoltam, hogy eredetileg ezen a versenyen futottam volna. Csak aztán az anyagi oldal is közbeszólt. Kicsit szomorú, hogy tőlünk 1200 km-rel olcsóbban tudok indulni egy versenyen, mint itthon. Bár ez szerencsére nem jellemző a többségre, csak egy-egy verseny próbál a futókon meggazdagodni. Örülök, hogy nem a BéPoBu mellett döntöttem, sokkal jobb lesz nekem Franciaországban. Arról nem is beszélve, hogy most lesz életem első komolyabb repülőútja, első 24 órás versenye, első igazán Nyugat-Európának számító úticélja. Nagyon nagy kaland lesz, és már csak két hét van hátra!!!

Köszönöm, ha szavaztál a várható eredményemre, de még nem érkezett be túl sok szavazat. Kérlek, ha eddig még nem szavaztál, akkor a menüsor alatt, az oldal bal oldalán tedd ezt meg! Kíváncsi vagyok a véleményedre. Köszönöm!

Íme a frissített rajtlista. Nem árt megnézni a születési évet is a versenyzőknél. Bizony az 1930-as évekből is indul nem is egy versenyző. Követendő példa, s remélem, 70 év fölött még én is ilyen aktív leszek. Bővült az induló nemzetek listája is: Belgium és Hollandia is képviselteti magát 1-1 indulóval, így összesen hét ország versenyzői lesznek ott a rajtnál. A frissített rajtlista:

2009. október 16.

Három hét múlva Franciaországban futok életem első 24 órás versenyén. Nagy kaland lesz, én már nagyon be vagyok sózva. Az biztos, hogy népes mezőny gyűlik össze Aulnat-ban, hiszen eddig már 83-an neveztünk. Egy kis esélylatolgatásba szeretnék kezdeni, ezért megnéztem, kik azok a kiváló sportolók, akik három hét múlva nekivágnak a 24 órás futásnak. A nemzetközi statisztikai adatbankból (http://www.statistik.d-u-v.org) szereztem az adatokat, és mindenkinél a legjobb 100 km-es, 12 órás és 24 órás eredményt tűntettem fel. A női indulók nevét és eredményeit piros színnel jelöltem. A legtöbb induló francia állampolgár, aki nem, ott a neve után zárójelben szerepel az állampolgárság sportrövidítése. Lesz portugál, svájci és német induló is.

Úgy érzem, három ember emelkedik ki a mezőnyből: Patrice Bruneteau,Thierry Douriez, Christian Leroux. Mindhárman VB résztvevők voltak, képesek 230 km feletti eredményre, Patrice pedig VB 8. hellyel is büszkélkedhet. Az első három hely sorsa valószínűleg közöttük dől el.

Hogy én mire leszek képes ebben a vegyes erősségű mezőnyben? Nem merek jósolni, természetesen van egy célom, meglátjuk, sikerül-e elérnem. Ezzel kapcsolatban egy szavazást is indítok, kérlek mindenképp jelöld be a saját megérzésed, tipped (fogalmazzuk úgy: véleményed) azzal kapcsolatban, mennyit fogok futni Aulnat-ban. A szavazásra a menüsor alatt, a képernyő bal oldalán van lehetőség.

2009. október 10.: Tanúhegyek Csúcsmaraton, Szigliget

Kevesebb mint egy hónappal életem első 24 órás versenye előtt amolyan tesztfutásnak gondoltam ezt a versenyt. Célom az volt, hogy viszonylag kemény körülmények között fussak egy jót, és a 26 km-es távot két és fél órán belül fussam. A tervem csupán azért nem sikerült, mert az eredetileg 26 km-nek meghirdetett táv majdnem 29 km volt…

Unokahúgom, Adri szállított minket a verseny helyszínére, Szigligetre. Gyönyörű hely, nagyon szép kilátás nyílik minden égtáj felé, s örök szerelmem, a Balaton egyik gyöngyszemének lehet ezt a falut tekinteni. Nem először futottam itt, hiszen tavaly az UltraBalatonon a Berkenye csapatával éppen nekem jutott ez a szakasz. Örömmel vettem észre, hogy ha csak pár 100 méter erejéig is, de a mostani pálya is érinti a kerékpárutat, ahol a nyári verseny zajlik.

A rajt a szigligeti vár hagyományaira utalva ágyúszóval indította útjára a futókat. 40-50 versenyző vágott neki a leghosszabb távnak, melynek keretében négy hegyet kellett megmászni összesen 1200-1300 méter szintemelkedést legyűrve. A négy hegy sorrendben: Badacsony, Gulács, Szent György hegy, Szigliget. A táv első 6 km-e szinte lapos volt. Nagy bátran csatlakoztam az élmezőnyhöz, s nyolcan szépen megindultunk. Jó gyors tempót vállaltam így én is, s 6 km-hez 25 perc alatt érkeztem (edzésen 5 km-t szoktam ennyi idő alatt megtenni). 4 km környékén kicsit visszafogtam magam, mert tudtam, hogy kár elpazarolni az energiámat már a verseny legelején, a sík terepen, az én időm a hegyeken jön majd el.

Szépen, magányosan futottam tehát, a nyolcadik – kilencedik hely környékén. A pálya viszonylag futható volt, bár a bazaltlépcsős szakaszt sétával tudtam csak teljesíteni, illetve néhány lefelé vezető szakaszt is „életveszélyesnek” minősítettem, vagyis inkább sétálva, kapaszkodva ereszkedtem lefelé. Jó is, hogy ilyen óvatos voltam, hiszen a célban nem egy futó ért be vérző lábbal – többek között Bérces Edit, 24 és 48 órás világcsúcstartó is.

A frissítőpontok jó helyen voltak, megfelelő kínálattal rendelkeztek. Néha ittam egy pohár vizet, máshol ettem egy almát, másra ilyen rövid távon nem nagyon volt szükségem, 6 deci izofolyadék pedig velem volt, a kulacsomban.

A verseny utolsó szakaszán még arra is maradt erőm, hogy leelőzzem az előttem haladót, így végül a nyolcadik helyen futottam be, még a szigligeti várhoz is felfutottam a turisták legnagyobb megrökönyödésére. Ezt egyébként a hegyeken szüretelő emberek is hasonlóan reagálták, s nem értették, hogy ha nem ittam még a mustjukból, akkor minek szaladok annyira…

Unokahúgom és Gyöngyi várt rám, s nagyon örültek, hogy ilyen „egyben” voltam, s igazából nem okozott nehézséget a táv és a terepviszonyok.

A verseny tehát egy jó erőmérő volt a franciaországi kirándulás előtt. Hogy ott mire számíthatok? Egy nagyon kemény versenyre. A lényeg, hogy minél tovább megőrizzem a futóképességemet, és ne nagyon törődjek a többiekkel, szépen, okosan fussam a saját tempómat. Ha ezt a taktikát tizenegynéhány órán keresztül következetesen meg tudom valósítani, akkor nagy gond nem lehet.

Elkezdtem a versenytársak feltérképezését, hamarosan egy kis táblázatot felteszek róluk a honlapomra, hogy lehessen csemegézni.

Amúgy beneveztem az UltraBalatonra is, jövőre talán ez lesz a legnagyobb kihívás, bár még egy tervben van, meglátjuk, összejön-e.

Szeretném megköszönni eddigi támogatóimnak a segítséget, látogassatok el az ő honlapjukra is!

A szigligeti versenyen készült képeket megtalálod a gelériában. Készült videó is, hamarosan a média rovatban megtalálhatod azt is.

12 órás Országos Bajnokság, Balatonalmádi, 2009. szeptember 12.

Nehéz szavakat találni, nehéz pontosan leírni mindazt, mi és hogyan történt a verseny előtt és közben. Mégis teszek egy próbát.

A verseny előtt másfél héttel elveszítettem nagybátyámat, temetése három nappal a verseny előtt volt. Az ő emlékére fekete szalagot tűztem futómezemre, és minden egyes lépést és kilométert az ő emlékére futottam. Nagy fájdalom ez számomra, és ennek a kiváló embernek a hiányát talán még nem is érzem teljesen, olyan nehéz felfogni, hogy ő már nincs közöttünk.

Pénteken értünk haza Almádiba, Pesttől Pléli Sanyival, Plékóval és családjával érkeztünk. Érd után az első benzinkútnál csatlakozott hozzánk Mittler István két attraktív hölgy kíséretében. István is élete első hatórás versenyére készült. Vele most találkoztam először, és nagyon szimpatikus, közvetlen és barátságos embert ismertem meg személyében. Együtt folytattuk utunkat Balatonalmádiba, ahova a kora esti órákban érkeztünk. A szomszédok most már meg sem lepődtek, hogy váratlanul megtelt autókkal kis udvarunk: minden környékünkön rendezett komolyabb futóverseny előtt ez van nálunk… Rövid beszélgetés és a csomagok kipakolása után zuhanyzás, némi előkészület a következő napra, és egy hatalmas alvás. Nagyjából ez volt a péntek esti programunk.

Reggel korán keltünk, Plékóék már fél négykor virgonckodtak, én Gyöngyivel vártam 5.50-ig. Reggeli, izoitalok bekeverése, öltözködés, és indulás a versenyközpontba. Csak címszavakban írtam mindezt, de a valóságban is ilyennek tűnt az egész, olyan gyorsan ment az idő.

Felvettem a rajtszámomat: 14-es, névreszóló ereklye. Még volt idő arra, hogy pár szót váltsak rég nem látott futócimborákkal, aztán egyre közeledett a 7 óra, és már ott is sorakoztunk a rajtnál. Nagy meglepetésemre anyuék is megérkeztek. Azt hittem, csak később jönnek le a pályára. Célom a tavalyi 110 km felülmúlása volt, titkon a 120 km-ben reménykedtem. Taktikámat egy biztos 5.40-es tempóra építettem, aminek elméletileg nagyon sokáig mennie kellett volna.

A rajt után kicsit gyorsan kezdtem, de próbáltam fékezni magam. Mazur „Gyaloggalopp” Béla meg is kérdezte poénosan, hogy a GPS azért van-e a karomon, nehogy eltévedjek, de tudtam, hogy nagy szükségem lesz rá, mert általában versenyen kevésbé érzem gyorsnak a tempót, és elfutom az elejét. Így pedig szépen belőttem az ideális iramot. Az első kör persze ennél gyorsabbra sikerült, 9 perc 17 másodperc alatt teljesítettem. A második kör nyolc másodperccel gyorsabb lett, aztán a harmadiktól már sikerült visszavennem a tempón. Az első 22 kört 10 percen belüli köridőkkel teljesítettem, a maratoni táv 42 km-éhez pedig 3 óra 48 alatt értem. Életem első maratonját is ennyi idő alatt futottam pár éve. Azóta azért megváltozott az állóképességem…

Folyamatosan frissítettem, és ügyeltem arra, hogy néhány technikai szünetet kivéve, amikor egy-egy bokrot meglátogattam, ne legyen semmilyen megállás. Kulacstartót is ezért vittem magammal, és akkor frissítettem, amikor épp szükségem volt rá, s nem akkor, amikor lehetőség adódott rá. Ez a taktika nálam elég jól be szokott válni, most sem csalódtam benne. Gyöngyi segített a pálya szélén, s ez még több plusz erőt adott. Időközben Plékó felesége és kislánya, Klári és Zsanett is megérkeztek, illetve unokahúgom is feltűnt, aki aztán el is rabolta Gyöngyit egy kis műkörömépítés erejéig. Amíg ők körmöztek, és sütöttek nekem egy kis héjában sült krumplit, nővérem és anyuék vártak a frissítőállomáson minden körben.

Féltávnál, vagyis hat óránál követtem el egy nagy butaságot. Cipőt cseréltem. Ultratávokon bevált módszerem volt eddig, hogy féltáv környékén cipőt váltok. Most sem lett volna baj ezzel, csakhogy valahogy a jobb cipő nyelve nem passzolt a lábfejemhez úgy ahogy szokott, és másfél órával később ennek elég komoly következményei lettek.

Ha már a féltávot említettem, pár adatot is elmondok róla: 50 km-hez 4.33 alatt értem, 6 órás részeredményem 63,7 km. Ennél pár száz méterrel futottam többet tavasszal a 6 órás OB-n is, ami akkor nagy csalódás volt, hiszen legjobb eredményem 6 órán közel 69 km. Amikor a Sóühajok hídjához értem, örömmel láttam, hogy Plékó ott pihen: számára véget ért a verseny, és a dobogó második fokára állhatott egy óra múlva. Mittler István, másik vendégünk sajnos 22 km után feladta a versenyt, ugyanis lejött a körme. Plékó ismét megszenvedett a 6 óra végére, s csupán pár száz méterrel előzött meg az itteni részeredményemet tekintve.

Tudatosítottam magamban, hogy hamarosan kezdődik a verseny, hiszen ez a hat óra csupán futásról, és nem a helyezésekről szólt. Az igazi taktikázás, egymás figyelése úgyis csak 7-8 óra futás után kezdődik. Pont akkor, amikor bedagadt a lábfejem, s egyre lassabban tudtam csak haladni. Minden lépés fájt, kétszer jegeltetni is kellett, de végigcsináltam! Ami innen következett, az szép lassú előrehaladás, kevésbé szép futással, s ezért nem is írok túl sokat róla.

Öröm, hogy 100 km-hez 1:23:30-as idővel értem, ami egyéni rekord. A verseny vége szintén egyéni csúcs: 113,1641 méter. Mindez az abszolút nyolcadik, felnőtt kategória harmadik helyére volt elég. Kicsit bosszant, hogy a verseny vége előtt fél órával még második voltam, de most csak ennyire tellett a kis sérülés miatt.

A szervezés kiváló volt, a környezet számomra egyértelmű hazai pálya, saját szurkolókkal (még Vikiék is lejöttek a szomszédból – külön köszönet ezért!!!). Nagy öröm a két új PB (100 km-en és 12 órán), bár nem vagyok maximálisan elégedett, mert ezen a napon több volt bennem. Természetesen csalódott sem vagyok, hiszen ezzel az eredménnyel a jelenlegi világranglistán a 93. helyet foglalom el (kételkedők kedvéért: (http://statistik.d-u-v.org/getintbestlist.php?dist=12h&year=2009&gender=M&Language=DE&Language=EN)

A versenyen elért eredményemért óriási köszönettel tartozok Szabiéknak (a verseny szervezőinek), szüleimnek, nővéremnek és unokahúgomnak, Gyöngyinek, Plékónak és családjának, Istvánnak, de legfőképp Gyuri bácsinak, aki odefentről szurkolt nekem, és erőt adott akkor is, amikor elvileg csüggednem kellett volna.

A verseny különösen nem vett ki belőlem sok energiát, a lábam is szinte tökéletesen helyrejött, de azért még három napig pihentetem, hogy aztán az idei év legnagyobb durranására felkészítsem. Ne feledje senki: novemberben irány Franciaország, hogy 24 órán is próbát tegyek.

Képek a 12 órás versenyről hamarosan.

2009. szeptember 8.

Eljött az az idő, amikor már nincs apelláta, nem lehet mellébeszélni, nem lehet az edzésmódszereken változtatni, ugyanis alig néhány nap van hátra a 12 órás OB-ig. Mindent megteszek, hogy nagyon sikeres verseny legyen a szombati, hiszen múlt héten nagyon szomorú események is történtek a  családomban, s fájó szívvel fogok futni egy olyan ember emlékéért, aki igazán sokat jelentett számomra. Gyuri bácsi, tudom, hogy ott leszel a pálya mellett Te is, vagy ha nem is a pálya mellett, de odafentről nagyon szurkolsz nekem. Örökké emlékezni fogunk Rád!

2009. augusztus 18.

Szombaton nagy élményben volt részem, Plékóval véghez vittünk egy közös edzést a 12 órás OB helyszínén. Mindketten nagy álmokat szövögetünk, és már nagyon várjuk a szeptember 12-t. Nagy élmény volt ez az edzés (21 km nekem, 25 neki, mert ő távolabbról jött), pár kép készült is a nagy eseményről. Íme:

2009. augusztus 9.

A görögországi nyaraláson és egy kiváló Balatonátúszáson túl lassan eljön a pillanat, és már csak egy hónap van a 12 órás bajnokságig. Kiváló formában vagyok, egyre jobban mennek a hosszú edzések is. Azt hiszem, ha okosan versenyzek, sikerül egyéni csúccsal egy nagyon szép eredményt elérnem. Sok szurkolót várok, a hazai pálya előnye velem lesz.

Időközben szinte biztossá vált, hogy novemberben Franciaországban vár rám egy nagy megmérettetés: kipróbálom magam 24 órás futásban is. Gőzerővel keresem a támogatókat, hogy makulátlan versenykörülmények között futhassak, és szép eredménnyel térhessek haza.

Most ezek a hírek, edzéseim folynak minden mennyiségben, kiváló minőségben. Most erre kell koncentrálnom.

2009. július 11.

Hétfőn indulok a görögországi edzőtáborba (mások nyaralásnak hívják, de az edzőcipő természetesen nem marad itthon), így egy kicsit meghúztam az elmúlt 11 napot. 280 kiliig jutottam, holnap még ráteszek egy 20-ast. Azt hiszem, jó alapokat jelent majd az őszi versenyekre, meg szokom legalább a hosszú távokat is. Görögországban kb. 4-5-ször futok, 10 km körüli távokat. Ott természetesen a pihenésé, kikapcsolódásé lesz a főszerep. Utána viszont még legalább két kemény hetet tervezek a 12 órás OB előtt.

Egy ideig Görögország miatt nem frissítem a lapomat. Mindenkinek kellemes nyarat kívánok!

2009. június 27, Szent Iván Éji 6 Órás Futás, Szécsény

Nagyon izgultam a verseny előtt, talán azért, mert sok ismerősre számítottam, talán azért, mert a szervezők nagy elvárásokkal hívtak a versenyre.

Pár szó a körülményekről:a pálya a Várkertben lévő kavicsos ösvényeken kijelölt 1 km-es körpálya volt (valójában néhány méterrel rövidebb). Délelőtt óriási felhőszakadás mélyítette a talajt, így az ösvények mellett lévő gyepen sem volt egyszerű futni: nagyon besüppedt az ember, sokkal jobban igénybe vette az izmokat, mintha sima aszfalton futnánk. A kavicsos rész az ember talpát és térdét kezdte ki nagyon.

Délelőtt rekord idő alatt betekertem Szécsénybe, hogy feladjam a totómat, és még gyorsabban kellett visszatérnem a közelgő eső miatt. Féltem, hogy a 10 km-es tekerés rossz hatással lesz az izmaimra, de szerencsére nyoma sem volt ennek a kis "bemelegítésnek".

5-kor volt a rajt, aminek különösen örültem, hiszen így kipróbálhattam, hogy milyen az, ha éjszaka fut az ember, ez már a 24 órás versenyek előtti tapasztalatszerzés része volt. Viszonylag sokan álltunk rajthoz, öröm volt látni, hogy sok fiatal és gyerek is a mozgást választotta ezen a délutánon. Komoly ellenfelem csak egy volt (a nevét sajnos elfelejtettem, annyit tudok róla, hogy Izraelből érkezett, és az Ultrabalatonon 150 km-ig jutott múlt héten). Már az első órában két kör előnyöm volt vele szemben is, látszott rajta a fáradtság, így hamar eljutottam oda, hogy csak saját magamra és a kitűzött célomra kellett figyelni. Ez nem volt annyira jó, talán jobb eredményt értem volna el, ha lett volna olyan ellenfelem, aki gyorsabb futásra kényszerített volna.

Az első két-három óra simán ment, ötös tempóban. Nem álltam meg, csak egyszer volt egy kis technikai szünet. Három és fél óra után kicsit lassultam, és éreztem a talpam és a térdem, de ezután is ment a futás, négy-négy és fél óra után már csak hatos tempóban mentem. És itt volt az, hogy ha van valaki, aki ott liheg a nyakamban, akkor gyorsabban futottam volna...

Nagy segítséget nyújtott Szabó Sanyi jelenléte, aki az Ultrabalaton teljesítése után a pihenés helyett egy kis családi programot szervezett, és Levente fiával (aki a legkisebb résztvevő volt) és Sára lányával kocogott. Sára korcsoportját megnyerte, Levente második lett, szóval látom már, hogy lesz utánpótlás, és 20 év múlva az egész Szabó család indul a Spartathlonon. Szabó Sanyi ezt már az idén megteszi, szóval szeptemberben is lesz olyan éjszaka, amikor a számítógépet gyakrabban kell lesni, és figyelni Sanyi haladását.

Külön öröm volt még kollégám fia, Szenográdi Balázs, aki korcsoportját szintén megnyerte, nagyon ügyes futással-kocogással.

Öt óra után ismét technikai szünet, és ekkor vettem észre, hogy véres a pólóm. Eljött az, ami még sohasem fordult elő velem: úgy kidörzsölődött a bal mellem, hogy vérezni kezdett. Sajnos kevés kenőcsöt tettem rá verseny elején. Ekkor kentem rá egy hatalmas adagot, és már nem is volt probléma a hátralévő háromnegyed órában. Szerettem volna 66 kört teljesíteni (ez az egyik kedvenc számom), de csak 65 lett a vége, és 5 óra 56 perc 48 másodperc futás után azt mondták, ne menjek már ki az utolsó körre, tört köröket nem számolnak. Így szépen leálltam, és fogadtam a gratulációkat. Gyöngyi és anyukája is a végéig bíztatott, sokat segített a jelenlétük.

Hangulatos verseny volt, tábortűzzel, harmónikaszóval, de nagyon nehéz talajjal. Érdemes eljönni jövőre is, mert nagy élménnyel lesz gazdagabb az ember. Barátok, kiváló hangulat és egy felejthetetlen futás - számomra ezt nyújtotta ez az este.

Képek itt.

2009. június 24.

Apróbb hibák merültek fel a szerverrel, így ha előzőleg egy szexoldalra navigáltál a címemmel, ne lepődj meg. Úgy tűnik, helyreállt a rendszer. Szombaton Szécsényben hat órás futás lesz, már nagyon várom. Kíváncsi vagyok, milyen lesz az ötkor kezdődő éjszakai futás. Nincs különösebb célom, nagyjából ötös tempóban szeretnék minél tovább futni, jó lenne 70 kili közelébe érni.

Óriási elismerésemet fejezem ki ezúton az összes Ultrabalatonistának is, akik a rossz időben is kitartóan teljesítették az irgalmatlan távot. Sanyi barátom is teljesítette a 212 km-t, elképesztően büszke vagyok rá, és persze arra is, hogy ilyen embert tudhatok barátomnak. Jövőre remélem, én is ott lehetek majd, és megtapasztalom, milyen érzés is az, amikor igazán elfárad az ember.

Szombaton gyertek szurkolni minél többen! Érdemes egy kicsit belelesni, milyen is egy ultramarathon.

2009. május 30., XII. Tisza-tó Kör

Kicsit félve indultam el ezen a versenyen. Tavaly nagyon szép élményekkel gazdagodtam, hiszen csupán másfél perccel maradtam le az első helyről. Két héttel ezelőtt úgy gondoltam, most is lesz esélyem egy éremre, ha marad a meleg idő. Amikor jött a lehűlés, tudtam: nagyon nehéz dolgom lenne érmet szerezni. Én nagyon jól bírom a hőséget, ezt már több versenyen is megmutattam. Jó eredményeimet elsősorban azzal értem el, hogy elővettem "etióp képességeimet", és nem törődtem a hőséggel. Így, hogy a nálam gyorsabb futók nem álltak fejre, nem jutottam közel a dobogóhoz, de ennek ellenére borzasztóan elégedett vagyok a teljesítményemmel. De nézzük csak, mis is történt, hogyan is történt a Tisza-tó másodszori körbefutása.

Kezdődött azzal, hogy előző este érkeztünk, és egy kempingben aludtunk, faházban. Borzasztóan hideg volt, és ha nem teszünk magunkra öt pokrócot, szerintem a fagyhalál veszélye állt volna fenn. Na, azért ennyire nem volt hideg, de 10 foknál nem volt több, az biztos. Az alvással nem volt gond, tulajdonképpen két-három hét óta nem tudjuk kipihenni magunkat, annyira elfáradtunk a tanév végére. Ez volt az első teljes tanévünk, és biztosan állíthatom: háromszor-négyszer annyira megvisel minket, pedagógusokat egy tanév, mint a diákokat. Hiszen minden nap készülni kell, dolgozatokat javítani, és példaként állni az ifjúság előtt. A sok tanórán kívüli kötelező tevékenységről, értekezletről, versenyeken való felügyelésről, korrepetálásról, felkészítésről, stb. nem is beszélve. Szóval borzasztóan fáradt vagyok, elsősorban fejben és nem testileg, és ez a verseny bizonyos pontjain nagyon előjött.

A rajt előtt találkoztam sok ismerőssel, és olyan futóval, akikkel eddig még csak az Interneten keresztül kommunikáltunk. A teljesség igénye nélkül: Plékó (Pléli Sanyi), Kevin (Bartha Attila), Littleyu (Zoltán Judit), nemespet (Nemes Peti), Babinyecz Tamás voltak azok, akiknek a jelenléte nagyon sokat segített, és nagy örömöt jelentett.

A rajt a tavalyival ellentétben (amikor negyed órával korábban volt) 10 percet csúszott, de végre elindultunk. Elég kemény tempóban indultam, de nem tudtam visszafogni magam. Pulzusom kicsit magas volt, de ezt a versenyláznak tulajdonítottam. Szépen jöttek a kilik, és átlagban 4.50-et hoztam. Gyors, de ilyen hűvös időben talán elfogadható. Nagyjából Abádszalókig minden rendben volt (ha jól emlékszem, ez 20 km). Ekkor a pulzusmérőm mellpántja valahogy kikapcsolódott, és kb. fél percet vesztettem, mire visszaraktam. De az iram, lelkesedés tovább maradt, és 36-37 km-ig rendületlenül mentem tovább. Ekkor jött ki rajtam a fáradtság. Nem a lábaimban, hanem fejben. Álmosnak éreztem magam, nehéz volt koncentrálni. Szerencsére utolért egy futó, a nevére sajnos nem emlékszem, de majd az eredménylistából megtudom, hiszen ő végül dobogóra állhatott. Sokat segített, együtt futottunk 3 frisstő állomásnyi távot, együtt haladtunk át a 42. km-en. Az órám ekkor 3.33-at mutatott. Jó maratoni eredmény, de tudtam, hogy a hátralévő 28 km még nagyon kemény lesz. Amikor utolért minket valaki, mondtam a srácnak, hogy menjen nyugodtan vele, hiszen láttam, sokkal többet tud most, mint én, felesleges lenne engem pátyolgatni, hiszen akár dobogóra is állhat, ha bírja végig. (Így is lett)

Amikor lehagytak, még nagyobb fáradtságot éreztem, de azért szépen mentem tovább, és bár kétszer-háromszor sétálgattam is, még mindig elég jó időeredményem volt. Éreztem, a tavalyihoz képest nagyon jó időt futok. Közben Sarudon utolért Babinyecz Tamás is. Beszélgettünk egy kicsit, aztán lehagyott. Nagyon jó erőben volt, megérdemelten állhatott végül a dobogó harmadik fokára.

Kb. 55 km környékén (bár nem emlékszem pontosan mikor) jött el az a pillanat, ami miatt sok  időt veszítettem a végén. Elkezdett görcsölni a talpam. Igen, a talpam! Borzasztóan rossz és kellemetlen érzés: az ember lábujjai "ökölbe szorulnak", és nem nagyon lehet vele mit kezdeni. Próbáltam minél tovább küzdeni futva, de néha bele kellett sétálni, akár csak 5-6 lépés erejéig is. Poroszlón látótávolságba került Plékó is, aki idén kezdett belekóstolgatni az ultrák világába. Szépen fejlődik, lesz belőle valami, az biztos! Lelkileg nagy erőt adott, hogy valaki volt a nyomomban, és próbáltam a tempót növelni, hogy a görcsölő talpam minél előbb megpihenhessen. Elég lassan telt el az utolsó 8-9 km, de beértem a célba, 10 másodperccel Plékó előtt. Nagyon elégedett vagyok, hiszen 32 és fél perccel megjavítottam tavalyi eredményemet. Szerintem hőségben is ment volna hasonlóan, legfeljebb 10-15 perccel lett volna rosszabb időben. Helyezésben viszont jobb lettem volna, de ez csak másodlagos szempont.

Eredményhirdetéskor szép emlékérmet kaptunk, sok értékes nyereményt is kiosztottak a szervezők, szóval a frissítőállomások kínálatát leszámítva kitettek magukért.

A görcsölés oka egyébként valószínűleg az volt, hogy egy új Kalcium-magnézium tablettát szedek újabban. Úgy tűnik, nem annyira hatékony, mint az előző. Vissza fogok térni az eredetire!

Képeket itt láthattok.

2009. május 15.

Sajnos kiderült, most már végérvényesen, hogy az idei Ultrabalatont kihagyom. Csapatban indultam volna, külső okok miatt vagyok kénytelen lemondani az indulást. Remélem, a csapatom azért jól szerepel. Szorítok nekik, Hajrá Berkenye!!! Jövőre pedig majd egyéniben vágok neki a 212 km-es távnak.

A következő verseny pedig egyre inkább közeledik, hiszen már csak két hét van hátra a Tisza-tö Körig. Hogy egy kicsit teszteljem magam, arra gondoltam, hogy futok egy maratont. Csak úgy, edzésképpen. A dologhoz hozzátartozik, hogy kb. két-három hete nem aludtam ki magam normálisan, és elég sokáig voltam bent a suliban minden nap. Szóval a kipihentségem nem mondható ideálisnak, ennek ellenére futottam egy 3.38-as maratont Rimóc körül (két egyenlő, 21 km-es kör volt a pálya). A második kör csupán két perccel volt lassabb. A pálya terepen volt, kemény emelkedőkkel. Igazából két emelkedő volt benne, az egyik nagyon kemény, 1 km hosszú, melynek során 206 méter tengerszint feletti magasságról 302-ig kell felkapaszkodni. Na, ezt kellett kétszer is megmászni. A másik nagyjából ennek a fele.

Egy szó mint száz: nagyon jó formában érzem magam, remélem a Tisza-tónál is hasonló jó eredményt futok. Persze ott 28 km-rel többet kell majd teljesíteni.

2009. április 30.

Nagyon izgulok egy verseny miatt, de érdekes módon nem én futok. Talán éppen ezért jobban izgulok, hiszen itt nem rólam, hanem másokról van szó. Holnap lesz Bergamóban, Olaszországban a 24 órás VB és EB. Magyarországot nyolcan képviselik, remélem, mindannyian szép eredményt érnek majd el. A lényeg, hogy türelmesen, okosan fussanak. Szurkoljunk nekik nagyon!

Online közvetítés a VB-ről: http://www.iau.org.tw/mediacenter.php

2009. április 6.

100 km-es Országos Bajnokság, Kisbér

Egy rövid versenybeszámoló.

Péntek este érkeztünk Kisbérre Szabó Sanyival. Szlovákián át utaztunk, hogy kikerüljük a főváros nagy forgalmát, így kényelmesen, időben odaértünk a regisztrációhoz. Gyors bejelentkezés, majd irány a tésztaparty, ahol krumplistészta várt minket. Nagyon finom volt, ráadásul bőséges mennyiségben állt mindannyiunk rendelkezésére. Sanyi ki is használta az alkalmat, és repetázott is. Én beértem egy adaggal, hiszen otthonról is hoztam egy nagy adaggal. Ez még a születésnapi vacsorámból maradt, és mivel olyan finomra sikerült, magammal hoztam Kisbérre is.

A szállás elfoglalása után be is kebeleztem az egészet. Kellett az energia a másnapi megmérettetésre. Pár szót váltottunk lakótársainkkal, akik a szomszéd szobában kaptak kvártélyt: Gandi és Ala személyében két rutinos ultrafutóval futhattunk így össze már a verseny előestéjén. Korán lefeküdtünk, szerintem tízkor már aludtunk is. Az éjszaka nyugalommal telt, bárt már 5.55-kor felkeltem, negyed órával az óracsörgés előtt. Gyors reggeli, készülődés, és már azon vettem észre magam, hogy ott állok, rajtszámmal a hasamon, Sanyira várva, aki szokásához híven még öt perccel indulás előtt is pakolt. Sebaj, átálltam a kocsijával a tilosból, így mindketten időben ott voltunk a rajtnál. És elindultunk...

Kicsit töprengtem, miben is vágjak neki az első körnek a Kisbér és Bakonysárkány közötti szakaszon. Ez oda-vissza kicsit több, mint 16 km. Végül rövidnadrág, póló, széldzseki kombinációban indultam. Nagyon taktikusan, okosan, higgadtan futottam. Semmi kapkodás, semmi idegeskedés. Csak a saját tempóm számított, semmi más. Így is a mezőny első harmadában futottam. Ismerkedtem a pályával, mérlegeltem a későbbi nehézségeket. Kettőt is észrevettem: hullámvasút és viszonylagos hőség. Előbbi a pálya szintemelkedésére, utóbbi a korábbi hetek időjárására vonatkozott. Két héttel korábban még 2 fokban álldogáltunk a 6 órás bajnokság rajtjánál, most pedig dél körül elérte a 24-25 fokot is a hőmérséklet.

Az első két körben nem frissítettem az állomások széles kínálatából. Régi, bevált taktikám, hogy kulacstartó övemből szolgálom ki magam, ezzel is minél több időt megspórolok. Az első kör végén menet közben levetettem a dzsekit, átvettem Gyöngyitől az újabb fél literes izo-adagomat, és mentem is tovább. Második kör vége hasonlóan zajlott, vetkőzés nélkül.

Az első kör 1.24.37, a második kör 1:26:02. Szép, egyenletes tempó. Harmadik kör, ami egyben a táv felét, vagyis az 50 km-t is jelentette: 1:34:39. Szerintem még nem volt vészes a lassulás. Ekkor már frissítettem, locsoltam magam és mosakodtam, hiszen nagyjából dél körül jártunk. És eljött az a pillanat, amikor a futók látványosan lassulni kezdtek, sokan fel is adták a küzdelmet. Elkezdtem előzgetni, illetve egyre előrébb kerülni a helyezésemet tekintve. Közben anyuék is megérkeztek, akiket rögtön Bakonysárkányra irányítottam. Gyors cipőcsere, folyamatos frissítés és elég jó tempó.

Időközben Pléli Sanyiék is megérkeztek. Első ultraversenyének nagy reményekkel vágott neki, sajnos a nagy hőség miatt "csak" negyedik lett, ami szerintem elképesztően jó eredmény. Korosztályában a dobogóra állhatott volna, ha hirdettek volna ilyen eredményt... De erről majd később. Öccsével sokat bíztattak, izgultak értem: utólag is köszönöm kedvességüket! És abban is biztos vagyok, hogy futunk mi még sok ultraversenyen.

De térjünk vissza a pályára! Folyamatosan figyeltem arra, hogy egyek: banán, narancs, barack és alma. Ezeket kívántam, mással nem is mertem kísérletezni. Nagyon jól beváltak, a szervezők pedig mindig segítőkészek voltak, akár az ember után is futottak, ha szükségem volt valamire.

Aztán eljött az elkerülhetetlen lassulás. Negyedik köröm 1.50.55, ötödik 2.00.42. Itt már a többiekre is figyeltem, az volt a fontos, hogy a korcsoportos érem meglegyen. Hatodik körre úgy indultam, hogy biztos voltam abban, hogy két órán kívül esik. Kb. 20 perc előnyöm volt az engem üldözővel szemben, aki pont Sanyi volt, aminek nagyon örültem. De azért mégsem hagyom, hogy leelőzzön - gondoltam. És nem is hagytam. Az utolsó kör olyan lett, amilyen. Megpróbáltam minél kevesebbet sétálni, ez több-kevésbé sikerült is. Előnyöm bár csökkent, megmaradt, és bár összetettben egy hellyel hátrébb kerültem, teljes mértékben elégedett vagyok. Életem legnagyobb sportteljesítményét értem el. A tavalyi 12 órás bajnokságon is harmadik lettem a korcsoportomban, összetettben csupán a hetedik helyet szereztem meg. Most javítottam ezen.

Kicsit fájdalmasan érintett viszont, hogy az eredményhirdetésen még csak fel sem olvasták a korcsoportos eredményeket, érmet, kupát egyáltalán nem kaptunk. Ez mondjuk nem teljesen igaz, mert kaptam e4gy kupát, de azért, mert születésnapom volt... Ez jóleső érzés volt, de sokkal többre értékeltem volna, ha a pályán elért eredményem alapján adták volna... És szerintem a többi korosztályos dobogós is így vélekedik, nem csak a 100 km-esek közül, hanem az 50-esek közül is. Az eredményhirdetés előtti kiállítás megnyitó pedig kész kabaré volt, és ezt a többiek arcvonásából ítélve nem csak én gondoltam így.

A szervezés és a verseny lebonyolítása világszínvonalú volt, az eredményhirdetés nem annyira... Összességében nagyon elégedett vagyok magammal, ismét sikerült valamit letennem az asztalra. Arrólk nem is beszélve, hogy ezzel az eredménnyel megfutottam a világ egyik legkomolyabb ultramaratoni versenynek, a Spartathlonnak a szintidejét. Ez az elkövetkező pár évben még nem realitás, de a 10 éves tervben szereplő cél.

Tervek a jövőre nézve: most egy hét pihenés (bár abszolút jól vagyok, a lépcsőket is nagy magabiztossággal mászom). Ebben lesz pár nap wellness is. Következő versenyemnek eredetileg a Békéscsaba-Aradot gondoltam ki, de kicsit meginogtam. Nem önmagam miatt, hanem külső indokok alapján. Egy biztos: Ultrabalaton a Berkenye nevű csapattal, illetve egy héttel később Szécsényben éjszakai 6 órás verseny. Előtte jó lenne még egy hosszú táv. Elképzelhető, hogy visszatérek a Tisza-tóhoz, ahol tavaly második voltam. Ősszel 12 órás magyar bajnokság, ahol szeretnék hasonlóan jó eredményt elérni, és talán sikerülhet a 120 km-t megközelítenem. És hát igen: ha sikerül megfelelő szponzorációs segítséget magam köré gyűjteni, akkor Bécs-Pozsony-Budapest. Életem egyik legnagyobb álma...

A 100 km-es OB képei: itt.

2009. április 2.

Számok (variációk egy témára)

28. Kicsit soknak tűnik, de ennyi éves vagyok ma. Kicsit örül az ember, kicsit szomorú, hogy így megy az idő, de ez van, nem tehetek ellene. Ami a lényeg: egy percre nincs megállás, hajtani kell az életben, és az edzések során is.

100. Ennyi km vár rám szombaton. Kicsit soknak tűnik, de ez van nem tehetek ellene. Ami a lényeg: nincs megállás egy percre sem.

Végtelen. Ez az a szeretet, amit kapok tőletek, akik olvassák honlapomat, külditek folyamatosan jókívánságaitokat, gondoltok rám. Köszönöm a sok születésnapi sms-t, hívást, üzenetet, e-mailt. A csúcs az volt, amikor az osztályomba belépve láttam, hogy a táblán Boldog születésnapot Tanár Úr! felirat, krétával rajzolt torta várt. Ezek azok a pillanatok, amik miatt megéri tanárnak lenni, ami miatt értdemes élni.

1: egy nap van hátra a 100 km-es OB-ig. Szombaton pedig ezekért a srácokért (is) lesz érdemes futni, hogy elmondhassák: az osztályfőnökük valami elképesztő nagyot futott a kisbéri 100 km-es OB-n. Hajrá!!!

2009. március 23.

Elszúrtam, avagy egy tanulságos 6 órás magyar bajnokság

Elszúrtam, méghozzá nagyon. De kezdjük csak az elején! A versenyre sajnos egyedül érkeztem, barátnőm lebetegedett, és otthonról szurkolt nekem. Ez már rossz jel volt, hiszen jelenléte nagyon sokat jelent, frissítésnél mindig tudja, mikor mit adjon, ismeri a holtpontjaim jelét, új motivációt ad.

Reggel izgatottan érkeztem Veszprémbe. Havas táj, 2 fok fogadott. Kicsit fagyos időjárás a meteorológiai tavasz első napján… A rajt előtt sok ismerőssel (régi és új ismerőssel) találkoztam, beszélgettem. Így hihetetlen gyorsan röpült az idő, és már azt vettem észre, hogy ott toporgunk a rajtvonalnál. 10-9-8-7-6-5-4-3-2-1, RAJT! És elindultunk. Elég erős tempóban kezdtem, de úgy éreztem, menni fog. Pulzusom kicsit magas volt, de nem tudtam visszafogni magam, annyira szerettem volna minél jobb eredményt elérni. Kár volt ezt a taktikát folytatni, de utólag könnyű okosnak lenni.

Nagyjából 3.15-ig elég jól ment minden. Szépen futottam a 4.40 körüli 1000 métereket, frissítettem, ittam egy kicsit ettem is. És ez volt az első baj. Nem azt ettem, amit kellett volna. Megpróbálkoztam egy kis nápolyival. Finom volt, de két km múlva éreztem, hogy hiba volt! Ettem rá egy kis narancsot, ez helyrehozott. Futottam egy km-t, megint enyhe émelygés, ami szúró fájdalommá is átment néha. A narancs mindig használt (más versenyeken is nagyon jól bevált, akárcsak az alma), így tömtem magamba rendesen. Majd nagyjából 3 óra 40 perc magasságában ittam vagy két deci narancslevet. Ez volt a legnagyobb hiba a frissítésem során. Innentől kezdve nehéz volt minden, a gyomrom már abszolút padlón volt, ami még sohasem fordult elő ultraversenyen sem, pedig törvényszerű lenne. Jó tanulság: narancslét, édes nápolyit soha versenyen!

Másfél óra kínszenvedéssel telt el, és már csak azt számolgattam, vajon mire lesz elég mindez? Nem sokra… Bár 5.15 táján magamra leltem, az már csak amolyan halottnak a csók jellegű feléledés volt. Vártam a verseny végét, és jól esett leülni. A vége 64 km és néhány méter (pontos eredményt még nem tudok mondani). 4 km-rel kevesebb, mint tavaly, 8 km-rel kevesebb a minimális elvárásomnál.

Elkeseredésre nincs ok, bölcsebb lettem, és pár dolgot mindenképp átértékelek több szempontból is:

1.       hétvégi hosszú futások hosszabbak lesznek ezentúl

2.       apróbb életmód-változtatás: egészségesebb táplálkozás kellene (sajnos az utóbbi időben nem mindig tudtam ezt véghezvinni)

3.       sokkal jobban tervezett edzésterv, alaposabb kidolgozással, pontosabb megvalósítással

4.       fejben most megbuktam, következő versenyeken ezt a luxust nem engedhetem meg magamnak – mentálisan jobban kell készülnöm a versenyekre (ezzel egyébként eddig nem volt gond)

5.       versenyeken CSAK bevált dolgot próbálni (igaz, ez most frissítőm hiánya miatt nem valósulhatott meg)

6.       sokkal nagyobb alázat a távok iránt, hiszen örök igazság: nem a táv öl meg, hanem az iram.

Verseny utáni állapotom: tökéletes. Semmi izomláz, csupán lépcsőn lefelé érzem, hogy azért futottam is valamit hétvégén.  Szóval a regenerálódásra nem kellett sokat várni. Most ami fontos: ez a hét pihenéssel, kevesebb edzéssel telik, jövő hét végén pedig nekivágok a 100 km-es OB-nak. Elsősorban fejben kell összeszednem magam, és a jó eredmény nem marad el! Születésnapom alkalmából különösen jól jönne egy szép időeredmény...

Képek a galériában!

2009. március 18.

Hát, nem lesz egyszerű dolgom szombaton... A rajtlista csupa nehéz ellenfelet tartalmaz, akik papíron jobbak nálam. Nagyon nagyot kellene futnom, ha dobogóra szeretnék állni. Egyelőre maradjunk annál, hogy a 72 km feletti eredmény a cél, az eredmény pedig majd hozza magát... Mivel IAU bronzkategóriás verseny lesz, az eredményem a világranglistára is felkerül. Én már nagyon izgulok.

2009. március 13.

Ma történt meg az a bizonyos első futás. De megtörtént, és ami a legfontosabb: holnap egy vadonatúj Timex órával leszek gazdagabb. Ezzel lepem meg magam születésnapom alkalmából. Már nagyon izgulok...

A régebbi híreket betettem egy új helyre, a lap alján lévő link segítségével megtalálhatók.

2009. március 10.

Egy kis kihagyás volt hétvégén, mert egy kicsit ledöntött a lábamról az influenza. És azért az aktív sport megtette hatását: más egy ilyennel szerintem három-négy napig fekszik, én minden gyógyszer nélkül másfél nap alatt túltettem rajta. Lázas is voltam, így a futás most pár napig nem jött szóba, nehogy valami komolyabb dologgá fajuljon a betegség a 6 órás OB előtt.

Megkezdődött a nagy visszaszámlálás: már csak 10 nap a versenyig. Igen erős mezőny gyűlt össze, de azért a dobogóra fel szeretnék állni. Hogy mennyit tervezek: barátoknak, rokonoknak elárultam már, többieknek egyelőre maradjon titok. Mindenesetre több, mint az egy évvel ezelőtti 69 kili...

Holnap ismét edzésbe állok. Irány a pálya!

2009. február 25.

Feltettem a vasárnapi versenyről készült képeket a galériába. Apróbb változásokat tettem a korábbi galériákba is. Jó böngészést mindenkinek!

2009. február 22.

Ma rendezték a IV. Szorospataki Téli Hegyi Futóverseny sorozatának harmadik, döntő fordulóját. A talajviszonyokról csak annyit, hogy a pálya télies-csúszós aszfalt, helyenként mély hóval borított erdei ösvény volt, a 12 km-en 300 méter feletti szintemelkedéssel. Az első két fordulóban begyűjtöttem egy korcsoportos arany- és bronzérmet. Ma jött el az igazság pillanata, amikor is kiderült, mire vagyok képes, sikerül-e az összetett ezüstöt megőriznem?

Szokásos csapattal érkeztünk: SZAFT-osok, és páran Balassagyarmatról (Szabó Sanyi, Lencsés Éva néni és lánya, Ágota). A verseny előtti bemelegítésnél beszélgettünk Sanyi ultrafutó cimborámmal. Pár közös versenyt lenyomunk az idén, azt már látom.

A taktikám ezúttal biztonsági volt: együtt menni a mezőny elejével. A korábbi két versenyen megpróbáltam elhúzni, ám a lejtőn mindig utolértek. Furcsa dolog, de lejtőn mindig lassabb vagyok a többieknél... Az emelkedőkön elhúztam, lejtőn lehagytak. És mivel a pálya utolsó 2 km-e lejtő... Hát ezt akartam most elkerülni, és abban bíztam, hogy az első körben (a pálya két körös) csak tapadok, és a második körben fogok elhúzni azoktól, akiktől tudok, és így az emelkedőn úgy leamortizálom őket, hogy még csak meg sem fordul a fejükben, hogy megpróbáljanak utolérni a lejtőn. Taktikám tökéletesen bevált, és bár ketten leelőztek, az összetettben sikerült megszereznem az aranyérmet. A célban meleg teát kaptunk, a díjkiosztón pedig egy éremmel és egy kupával gazdagodtam.

A verseny szervezői ezúttal is maximálisan teljesítettek, és bizonyították, hogy egy kis költségvetésű szervezői csapat is tud magas színvonalú versenyt szervezni.

Fényképek hamarosan...

2009. február 4.

Próbaképpen beindítom a honlapom galériáját. Itt kedvedre nézegetheted futóversenyeimmel kapcsolatos képeimet. Egyelőre csak 1-2 verseny képeit láthatod itt, hamarosan majd az összes képet felteszem, az újakat láthatod majd a lap tetején. Szóval, kattints a galériára!

2009. január 25.

Úgy volt, hogy ma 54 km-t futok, de végül csak 31 lett belőle. Nagyon nagy köd volt, és nem akartam megkockáztatni, hogy besötétedik, én meg a ködben és a sötétségben az erdőben maradok. De semmi baj, így is 31 km-t futottam, eljutottam Szandáig. Ha jobb idő lesz, azt hiszem, gyakrabban lefutom majd ezt a távot. Mindenesetre a Yours Truly 25-re így is be tudok nevezni.

2009. január 18.

A 2009-es év első versenyén futottam ma, Szorospatakon. A Hegyi Téli Futóverseny sorozat második fordulóját rendezték. Kicsit jobban csúszott, mint legutóbb, de a szervezés ezúttal is kiváló volt. A mezőny is kicsit erősebb, én meg 30 másodperccel lassabb... Mindent egybevetve egy bornzéremmel és egy nagyon kellemes futás emlékével tértem haza. Az ezüstérmes nyolc másodperccel volt gyorsabb nálam... Gratulálok neki, de február 22-én én szeretnék ennyivel őelőtte célba érni.

Annak ellenére, hogy a 12 km minden, csak nem az én versenyszámom, 2 verseny alatt egy arany és egy bronzérem a mérlegem. Február 22-én pedig mindent elkövetek, hogy az összesített ezüstérem meglegyen.

Következő "versenyem" jövő vasárnap lesz. A Yours Truly nemzetközi ultramaratonon indulok. Nagyon érdekes verseny, nem is verseny, csak egy hatalmas funrun. A világ minden tájáról lehet nevezni, a világ bármelyik pontján lehet futni. A lényeg, hogy 25, vagy 50 km legyen. Az eredményt pedig el kell küldeni a verseny szervezőjének, aki Finnországban él. Mivel jövő hétvégén rendezik a szülők-nevelők jótékonysági bálját a suliban, nem Almádiban futom ezt az 50-est, hanem itt, Rimócon. Az útvonal a következő lesz: Rimócról elfutok Szandára, barátnőm nagymamájához és vissza. Terepen futok, turistaúton. Főbb részletek:

Táv: 26,69 km Szandáig, összesen 53,2 km.

Szintkülönbség: 577 méter oda, 536 méter vissza, összesen 1113 méter. Mindez diagramon (az első 3 km-t nem ábrázolja):

2009. január 16.

A következő versenyem vasárnap lesz, a szorospataki hegyi verseny 2-ik fordulója. Az ónos eső után ma edzettem először, és úgy érzem, elég jó formában vagyok. A vasárnapi versenyen nem lehet gond.

Közben elhatároztam magam arra is, hogy indulok a 6 órás magyar bajnokságon. Két héttel később lesz a 100 km-es bajnokság. Remélem, elég időm lesz a regenerációra...

2009. január 2.

Évértékelés - 2008

Pár adat a 2008-as évről.

Összesen 206 edzésem volt a 12 hónap alatt. A legtermékenyebb hónap a legkevesebb nappal rendelkező február volt, amikor 21 edzésem volt. A leggyengébb pedig március, amikor kisebb sérülés miatt csak 11 edzésen tudtam futni.

A 206 edzés folyamán összesen 4053 km-t futottam, ami kicsit több, mint Moszkva oda-vissza. Ezt a 4053 km-t 315 óra 45 perc (összesen 18943 perc) alatt teljesítettem, amit ha átszámolunk, akkor 13,15 napot kapunk - vagyis majdnem két teljes hetet töltöttem futással a 2008-as évben. Egy edzés átlagban 1,53 órát vett igénybe, és 4:40-es átlaggal futottam. Ha az év napjait vesszük, naponta 11,104 km-t futottam, egy edzésen pedig átlag 19,67 km-t futottam.

14 olyan hét volt, amikor 100 km felett teljesítettem. A legtöbb heti km-em 131,5 volt (még nagyon az év elején, január harmadik hetén).

Az említett adatokat máshogy átszámítva ezt kapjuk: összesen 235990 kalóriát égettem, ami a következő adatokat adja:

• 424 tábla mogyorós csoki

• 3933 darab Raffaello

• 476 zacskó Chips

• 1873 pohár sör

• 575 tányér pörkölt csigatésztával

• 2226 sóskifli

• 465 Big Mac

2008-ban összesen két kupát és öt érmet nyertem. A legbüszkébb persze a csákvári 12 órás országos bajnoki harmadik helyre vagyok (korcsoportban). Ha ez IAU-minősített verseny lett volna (ahogy pl. a sárvári volt), a világranglistán az előkelő 54. helyet foglalnám el a kicsit több, mint 110 km-es teljesítményemmel...

Hogy mit hoz a jövő? Remélem, még szebb eredményeket! Minden rekordomat szeretném megdönteni. 2009-ben szeretnék 4500 km körül teljesíteni, továbbá 12 órán, 100 km-en és 6 órán is egyéni rekordot futni. Az egyik nagyon nagy álom pedig remélhetőleg október 23-án teljesül, Budapesten, a Hősök terén.

2008. december 14.

Ma rendezték a IV. Szorospataki Téli Hegyi Futóverseny első fordulóját. Én a 12,2 km-es távot választottam. Sokáig a mezőny elején futottam, de a lejtős, csúszós, avaros részen nem mertem kockáztatni, inkább visszavettem egy kicsit a tempóból, így összetettben harmadik lettem, a korosztályomat (19-35 év) megnyertem. Nagyon jó volt a szervezés, az időjárás lehetett volna egy kicsit jobb is. A verseny második fordulója január 18., a harmadik forduló pedig február 22-én lesz. Összesített eredménylista is lesz, remélem, a követező fordulóban is sikerül egy ilyen szépen csillogó érmet szereznem.

2008. december 10.

Csak ma tudtam meg, pedig már két napja nyilvános a dolog: a jövő évi 12 órás magyar bajnokság helyszíne Balatonalmádi! Ha eddig nem volt bennem lelkesedés és bizonyítani akarás futóversenyeken, akkor itt aztán lesz! Nekem már a 6 órás veszprémi verseny is óriási bizonyítási vágyat adott. Hát akkor mi lesz Almádiban? Már alig várom!

A 6 órás magyar bajnokság sajnos egy héttel előzi csak meg a 100 km-es magyar bajnokságot, így ott nagy döntéshelyzet elé kényszerültem. Egyelőre a 100 km felé hajlok, bár a 6 órás bajnokság Veszprémben lesz...

2008. december 9.

Több érdekes és fontos dolog is történt az elmúlt napokban. A legfontosabb: sikerült egy támogatót szereznem (lásd: Támogatók).

Másik fontos hír: megjelent a Nógrádi Hírlapban egy interjú velem. Ez volt az első, remélhetőleg nem az utolsó. (lásd: Média)

Harmadik fontos hír: egy kisebb húzódás után ismét futok, így talán mégsem kerül veszélybe az idei 4000 km!!! Bár hideg volt, elképesztően jól esett a futás ma is, tegnap is. És remélem, ez a hét többi napján is így lesz.

2008. december 5.

Mikulás alkalmából részt vettem egy Mikulás-futáson, Szécsényben. A SZAFT szervezte. Amolyan funrun lett volna, ovis futással, minden egyébbel, de sajnos az eső közbeszólt. Ovisok így is futottak, csak a felnőtt kategóriában volt nagyon gyér a mezőny. A mindössze 1500 méteres távot így simán nyertem, jutalmam érem és csokimikulás volt.

További hír még, hogy előreláthatólag két támogatót is sikerült szereznem. De erről egyelőre még hallgatok. Pár nap múlva részletesebb információkkal is szolgálhatok.

2008. november 30.

Névnapomon Hollókőig futottam. Összesen 17 km, elég nagy latyakban. November hónapban így 299 kilit sikerült teljesítenem. Ezzel teljes mértékben elégedett vagyok, hiszen majd a melegebb hónapokban szeretnék igazán sokat futni, addig elég lesz a heti 70-80 km. Meglátjuk, a Mikulás hány km-t hoz majd.

2008. november 26.

Az elmúlt héten nem futottam túl sokat, ezen a héten még semmit. Kis pihenőt tartok, ráadásul a tervezett versenyen sem indulok. Ez a hóesés és nagy síkosság nem kedvez nekem, nem szeretném bokatöréssel zárni az évet. Az idén már csak alapozás lesz, és a heti 80 km-es átlag elérése a fő cél. Jövőre pedig újabb versenyek, nagy kihívások. Olyan nagyok, hogy talán még én sem hiszem el őket... De ez persze nem igaz, hiszen akkor nem is venném tervbe őket. Megmutatom, miért is nem indulok idén versenyen:

2008. november 15.

Csodálatos idő volt ma, ezért ismét kicsit hosszabb edzést iktattam be. 28,5 km, viszonylag gyors tempóban. Jó formában vagyok, azt hiszem, jó alapjaim vannak az utolsó versenyre.

Pár statisztikai adat az érdekesség kedvéért: idén eddig 3668 km-t futottam, ehhez két perc híján 287 órára volt szükségem. Ha ezt nézzük, akkor idén több, mint 11 napot futással töltöttem.

2008. november 9.

Beindult a honlap angol változata is. Kicsit elkapkodtam a fordítást, így biztos vannak benne hibák, ezeket majd próbálom kiküszöbölni.

Ismét 100 km-nél többet futottam ezen a héten. És már csak 400 km kell, hogy áthaladjak az idei 4000 kilin!!! Azt hiszem, simán meglesz!

Kérdeztétek páran, hogy vendégkönyv lesz-e. Folyamatban van a dolog. Eredetileg volt, de ezen az oldalon nem működött. Így még próbálkoznom kell egy kicsit.

2008. november 8.

Legfontosabb hír: beindult a honlap. Hirtelen elhatározásból született, kisebb-nagyobb hibákkal. Lesz még jobb is, de ehhez az ide látogatók észrevételei is kellenek. Minden kritikát szívesen fogadok! Hamarosan galéria is lesz képekkel, egyelőre elégedjetek meg az aloldalakon elhelyezett egy-két fotóval.

Következő versenyem várhatóan a Szavoyai Emlékfutás lesz, november utolsó szombatján, Szigethalmon. Ez a Terep Ultra Kupa döntője. Jelenleg kb. 9-10. helyen állok a versenysorozatban. Jó lenne az első 10 között végezni. Idén ez lesz az utolsó versenyem. Jó lenne szépen befejezni ezt a csodálatos évet. Hajrá!